Karnyújtásnyi a világod?

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy megértheted a hétköznapi örömöket. Van Tévéd ugye? Tudom tudom, van tévéd de nem nagyon nézed, csak bekapcsolod. Mindegy. Tudod jól, hogy az ingerküszöböd már olyan magas, hogy apróságok nem hoznak lázba. Hétköznapi örömök. Normális dolgok. Ezek nem olyan látványosak mint például a föld állatainak megmentése, nem kíséri olyan hangos taps mint a kisgyermekek szolgálatát. Ezek az örömök nem az örömök celebjei, nem riszálnak,

Hiányzom?

Jogod van hibázni… sőt szükséged is van rá. Én ezt nem láttam be elég gyorsan, ez az én hibám és nem fordul elő többet. Ha ezt így folytatnám akkor kialakulna a mindenbe beleugatás, amiből a zárkózottság következne, amire a féltékenység már könnyen ráül… ha ez nem változik tönkreteszem amiben élni szeretnék. Nem csak én hibázok ám… Nem először fordul elő, hogy rosszul bánsz az erőforrásaiddal (erőforrás = idő, pénz, energia), és a nagy hajrában amit a célbajutásért kell megtenned a léghajóból engem is kidobsz, mondván: együtt nem jutunk oda és ez nagyon fontos most neked…

Kereső vagy?

Te vagy a lélek, s keresed a lélek helyét.
Kenyérmorzsák után kutatsz, s te vagy a kenyér.
Ha ismered e titok nyitját, azt is tudod:
Nincs mit keress e világban, minden a tiéd.

Tanácstalan vagy?

Szaffi vagy?

Szaffi szüli vacsi bécsi.. Piti, Pati, pöti táp.. péntek hétkor ott várt rád.