Törd meg a szokásaidat, és csodákban lesz részed.

: )

Tartsd tisztán a szívedet. Tartsd melegen a legszemélyesebb kapcsolataidat.

Ezt nem neked írtam, hanem magamnak… hisz ezt úgyis tudod kedves. Mindent tudsz már

Békevirágok e szürke kövek
és béke e hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?

Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arravaló.
Légy velem, Mindenható!

Hajnali percek szemeznek alá
s a harang a szívükbe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!

Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.

Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sápadt és zord halovány alakom:
istenem, a szívedbe lakom.

Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék…
Istenem, szeretsz-e,
istenem, vezetsz-e,
istenem, megversz-e még?

Ideális nő… megpróbálom megfogalmazni, hogy milyen az ideális nő szerintem. Nem mintha nem tudnám, de megkért a barátnőm. Ne kérdezz semmit! Megkért, megírom.

Megpróbálok olyan nőkre gondolni akiket ismerek és szerintem ebbe a kategóriába tartoznak. Kizárom azokat akikkel nem találkozhattam, túl áttételes amit tudok róluk és most szeretnék olyan közel jutni az igazsághoz, amennyire csak képességeim engedik. Tehát az ideális Nő ( ezt kitöröltem utólag) … ideális és nem tökéletes ugyebár.. Mi is az az ideális? Lehet, hogy most nagyon mellé trafálok, de ez olyan mintha az idea szóból jönne.. tehát ötletszerű? Ez béna. Most úgy fogom érteni az ideális szót: jelenleg olyan amilyen a számomra tökéletes jelenleg.

Na ennyit az értelmezési mátrixról.

Az ideális nő gyönyörű, (te kérdezted) szerintem gyönyörű.

Szép szem, bájos arc, huncut mosoly. Kerek fenék, hosszú comb stb… de téged nem ez érdekelt hanem az, hogy belülről milyen.. igaz is!

Belülről: Nőies. Ami szerintem azt jelenti erős. Női ereje van. Nem harsány, kreatív vagy agresszív. Nem lehengerlő, nem ellenállhatatlan hanem… megtartó, nyugodt, körülvevő. Olyan mint a föld, amit bele ejtesz megvédi, megtartja, nevelgeti, vigyázza. Fejlődőképes, ami azt jelenti, hogy negyed évente mást gondol egy csomó mindenről amire azt hitte hogy soha nem fog mást gondolni róluk. És ragaszkodik ahhoz ami önmaga alatt van.

Ha egy hatalmas sorban állunk és mögöttünk üvöltöznek és a pénztáros grimaszol és a mobilja csörög… még akkor is arra figyel amiről beszélgetünk. Vagy közli, hogy ez nem érdekli, de nem enged a külső nyomásnak.. arra koncentrál ami neki fontos.

Hite van. És halad. Generációkban tud gondolkodni, közösségekben tud gondolkodni. Társ egy hatalmas cég megalapításában, ami egy dinasztia.

Büszke a szüleire, hogy a gyerekei is büszkék legyenek rá. Elégedett istennel, hogy isten is elégedett legyen ővele

Kicsoda ez a hős? Micsoda örök lángot visz? Hol van az isten temploma?

Beszélő legenda szerint a szentföld lovagja hősiessége jutalmául lángot nyer ajándékul a szentsír oltáráról. Országokat hasító vándorúton elindul, hogy azt ezer veszélyen átmentse s szülőfaluja templomoltárára helyezze. Szunnyadó bűnös szenvedélyei ellene támadnak. Hitegető kísértések körültáncolják. Cimborák csábítása csalogatja, idegenek gúnykacaja véresre korbácsolja. Ő pedig lehúnyja a szemét, s viaskodó lelkiismerettel, tűzben égő szívvel védi a lobogó lángot. Megtagadja múltját, megfojtja vágyait, testét védőfallá szenteli, mígnem megérkezik szülőfaluja kapujához. Régi kedves otthona elött oldalra fordítja fejét és siketen fogadja ismerősei kiáltását. Töretlen, biztos léptekkel megy a szentház felé. Végre-végre a templomhajó kőkockáin kopog lépése s isteni csendesség boltívei borulnak feje fölé. Könnyfátyolos szemén megtörik az oltár száz gyertyájának fénye. Oltár lépcsőjére roskad térde s imádságra hajolt hódolással oltárra helyezi a legszentebb, legdrágább lángot: az országokon, szakadékokon, tengereken átmentett örök tüzet.

Kicsoda az örök láng névtelen hőse? Micsoda örök lángot visz magával?

Te vagy az Isten hős lovagja. Örökké való kegyelemből részt kaptál Isten lelkéből s vele együtt szent kötelességet, hogy ezt az égi lángot: örökké való lelkedet tiszta fényben, nemes lobogásban átmentsd boldog örömök mezőin, kísértések éjszakáján, válságok harcain s diadalmasan elhelyezd Isten templomának tűzben ragyogó szent oltárára.

Életed legnagyobb értékét lelkedben bírod. Benne válik világossá égi származásod és isteni küldetésed.”

Békesség / Kapi Béla, Dunántúli Evangélikus Püspök

egy életforma, úgy nevezem: puritán luxus..
2003 óta ezért és ezen dolgozom

elmeséljem?

Van egy könyvtárszobánk, napos és tágas tömörfa bútorokkal. Csak semmi barokk és semmi faragás és semmi aranyszegély. Nyers sötét melegbarna hajópadló, üveg felülvilágító. Egy bejárata van, így nem szaladgál át rajta senki, arra tudsz benne figyelni amire kell. Amerre nézel mindenfelé gyékény, bambusz, lenvászon, fa és kő.

Kilépve a könytárszobából egy folyósóra érsz. Hosszú folyósó és sehol egy kép a fehérre festett falakon. A padlón, a falon és a menyezeten, rajtad és rajtam, mindenütt rohangáló fényjátékok amiket külömböző tükrök és prizmák vetítenek, törnek ha süt a nap odakint.

A folyósón átérve a házban tovább sétálgatva azt veszed észre, hogy hatalmas terekből áll. Bútorokat keveset és nagyon különöset láthatsz. Kicsit emlékeztet az egész egy öreg vitorláshajóra. Mindenfelé feszített szerkezetek, kötelek, spannerek, kinetikus szobrok.

Amikor a teraszra lépsz érzed ezt a jellegzetes friss levegőt, és egy újabb fényjáték fogad. Madárcsiripelés, szélzúgás, napszag. Csend.. semmi mechanikus zaj, semmi elektronikus kütymő. Már nem bírod tovább, mosolyogsz.

Innen nincs messze a vízpart, könnyen követ dobhatsz a vízbe. Néha reggel úszunk egyet, néha merülünk, de előfordul hogy csak csónakázunk és beszélgetünk.. vagy hallgatunk.

Ha kicsit balra nézel, ott meglátod a két gyönyörű lovat. Ma mégis inkább lovagolni indulok. Gondolkodni szeretnék egy kicsit. Sok dolog van itt, régóta nem boldogulnánk személyzet nélkül. Őket viszont annyira szeretjük, egytől egyig zseniális emberek. 40 körül lehetünk, de még mindíg mohón kívánjuk egymást. Sehol egy gramm felesleg rajtunk, fehér a fogunk, én leginkább fehér ingben és nadrágban érzem jól magam. Nagyon figyelünk az étkezésre is a legtöbb élelmiszert magunk állítjuk elő, kenyeret, sajtot, zöldséget, gyümölcsöt. És saját forrásból iszunk.

Amióta nem kell a megélhetésért dolgoznunk sokkal derűsebbek és kiegyensúlyozottabbak vagyunk, kicsit olyan, mintha megint gyerekek lennénk. Persze csak majdnem. Tele vagyunk célokkal és álmokkal és ezekért dolgozunk.

Én egyedül sohsem szállok meg drága helyeken, de oda és akkor utazok, ahova és amikor jólesik. Vagy gyalog, vagy lakóautóval, vagy lovon, vagy motorral, vagy vonattal, vagy repülővel. Nem a pénz mondja meg mikor és mivel.

Reggelente jegeskávét vagy friss forrásvizet szürcsölünk a napfelkeltében. Friss vagy és kipihent. Én oldalkocsis motorommal járok, ha akarsz velem tartassz, ha máshoz van kedved akkor elfoglalod magad. Ha hivatalosak vagyunk valahova akkor természetesen megadjuk a módját és egy méregdrága sportautóval érkezünk.

Az ilyesmiért érdemes dolgozni, de ha neked elég valami olyasmi ami mindenkinek, azzal sincs gond. Akárhogy döntessz megkapod.. ilyen az élet : )

.. folyt

1. Semmi másban nem hihetsz, csak az első pillanatban.
2. Az elején kell kialakítanod a szabályokat. Légy kedves és kemény mint a szikla.
3. Szerelem nélkül? felejtsd el! komolyan mondom.. ne erölködj.. ez így nem megy..
4. A legapróbb jelekből is olvass! Az arc, a hang, az illat, a mozgás, a lélegzet.. az első koccintás, az első tánc, az első csók. Ebből mindent tudsz.
5. A csók mindent elárul.. felszabadult? törődő? görcsös? agresszív? átadja magát? írányít? erőszakos? kreatív? tanulékony? figyelmes? szerelmes?
6. Ne félj olyan nővel lenni, aki erős mint te.. akibe szerelmes lehetsz!
7. A tiltakozás a kíváncsiság jele, ne hagyd, hogy a látszat félrevezessen!
8. Legyen felnőtt, boldog, sikeres, legyen fiatalabb, könnyebb és alacsonyabb!
9. Legyen szabad! Se gyerek, se feldolgozatlan expasik!
10. Gyökerek (család) és szárnyak (álmok). Figyelj ezekre! Amilyen vagy olyat vonzol. Amilyen Ő, olyan vagy te magad. Hidd el… nézd meg jobban!
11. Ha az alapozással baj van, hagyd abba az építkezést! Bontanod kell!
12. Erőfeszítés! Minden nap dolgoznod kell egy nőért. Ma is küzdj meg önmagaddal!
13. Szükséged van a céljaidra. Soha ne hagyd, hogy elvegye tőled!
14. Mosogatnod kell néha… ez van, ha hasonlítassz rám ezt lesz a legnehezebb elfogadnod. : )
15. Nem kritizálsz, nem panaszkodsz, nem ítélkezel… egyszerüen megkeresed a legjobb részét, ha nem elég akkor tovább mész..
16. Ne feledd: akit keresel nagyon nagyon ritka, ne csüggedj! Tovább!
17. Könyörtelen vagy az érzéseid kimondásában, az érzéseid felismerésében, az önmagaddal szembeni őszinteségben.
18. Bízol a megérzéseidben
19. Az érzéseken nincs mit szégyelni, az érzések hiányán sincs.
20. Minden pillanatban dönthetsz jól. Most is.
21. + a huszonegyedik kapu zárva marad : )

a Világ Ura e dologház belsejében elrejtőzött, senki sem tudta, hogy hova. Mi pedig kérve-kértük a Világ Urát, hogy hadd járjuk be e dologházat. Kegyesen fogadta kérésünket, s az ember-formát adta nekünk köntösül. Ráparancsolt a lelkünkre, s a nemlétből a világra jöttünk.
Rám is sor került. Emberi alakot öltöttem, s e birodalomba jöttem. Az önzés hálójába kerültem, ezért nem értettem semmit. Amikor józannak hittem magam, részeg voltam. Amikor szerencsésnek véltem magam, kárt vallottam. Amikor őszintének gondoltam magam, hazudtam. Amikor azt hittem, hogy elrejtőztem, kiltárulkoztam a világ előtt. Röviden szólva a Teremtő az idők kerekének közepére helyezett engem, mint a fazekas az agyagot, s úgy megforgatott, mint ahogy a malomkerék forog. Egyszer vizes köcsöggé formált, másszor porcelán csészévé. Vályogtéglává a palotaépítéshez, vagy az út porává, akire mindenki rátapos. Felemelt és rózsává tett, porba vetett, s hamu lettem. Hol szerettek, hol megvetettek az emberek. Néha emberré, néha növénnyé, néha pedig élettelen anyaggá változtatott. Falevéllé, azután porrá tett. Öreggé, majd fiatallá, királlyá, majd koldussá. Jelenlevővé vagy emlékké. Fortyogtam üstben, pihentem kincstárban. Voltam szolga, akit eladtak, s voltam kikiáltó, aki elad. Játszottam és nyertem, máskor tévedtem és legyőzettem. Orvossá és uralkodóvá tett. Selyemszövővé, ékszerésszé, gyógyfű-árussá tett. Pamuttá és pamutszövővé tett. Hol borbély voltam, hol aranyműves. Szakács és elöljáró, kovács és fűtő. Hol keletre vetett, hol nyugatra. Hol a tengerek halává, hol a hegyek szarvasává tett. Vadász voltam, vadra vadásztam. Vad voltam, rám vadásztak. Tudós voltam, olvastattam, tudatlan voltam, olvasni tanultam. Röviden: Nem maradt a világon olyan forma, amit meg ne jártam volna. Tanítvány voltam és tanultam, majd mester lettem és tanítottam. Apám fiává tett engem, majd anyámat tette az én fiammá. Apámat lányommá tette, majd engem tett apám anyjává. Gyerekké tett, mások tápláltak, majd azok lettek gyerekek, és én tápláltam őket. De minek is fárasszalak titeket ezzel! Hányszor születtem meg anyaméhből! Hányszor szálltam a magasba a felhőkkel! Hányszor hullottam a földre az esővel! Hányszor voltam halász és hányszor vadmadár. Hányszor pogány és hányszor igazhitű. Hányszor kerültem sötétségbe és hányszor világosságra. Hány bajból menekültem meg. Hány féle dzsinnel találkoztam. Hány ezer ruhát öltöttem magamra. Hány ezer évig adtam tovább a tudást. Hány ezer nevem és csúfnevem volt. Hány ingből dugtam ki a fejem. Hány ezer alakban tűntem fel. Röviden szólva az önzés ereje egyik útról a másikra űzött, edényből edénybe öntött. Nyelv el nem mondhatja, toll le nem írhatja, mennyit vándoroltam faluról falura, városról városra. Barátom, amit hallasz, az hír csupán. Ám amit látsz, azt valóban tudod.”

Elindultak, és szigetről szigetre utaztak. Az apa kereskedett, míg Fatima férjéről álmodott, aki hamarosan övé lehet. Egy nap Kréta felé utaztukban vihar tört ki, és hajótörést szenvedtek. Fatimát a víz Alexandriánál vetette partra félholtan. Apja meghalt és ő tökéletesen magára maradt.

Csak homályosan emlékezett addigi életére, mert a hajótörés és a tengerben töltött idő teljesen kimerítette.

Addig kószált a homokban, amíg egy ruhakészítő család megtalálta. Szegények voltak ugyan, de szerény otthonukba fogadták és megtanították mesterségükre. Így történt, hogy második életet teremtett magának, és egy vagy két év múltán boldog volt és megbékélt. De egy nap, amikor valamiért a tengerparton volt, rabszolgakereskedők szálltak partra, és magukkal vitték más foglyokkal együtt.

Hiába panaszkodott keserűen, Fatima nem talált együttérzést a rabszolgakereskedők szívében, akik Isztambulba vitték és eladták rabszolgának.

Másodjára omlott össze világa. Szerencsére kevés vásárló akadt a piacon. Egyikük faműhelyébe keresett rabszolgákat, ahol hajóárbócokat készítettek. Amikor meglátta szerencsétlen Fatima csüggedését, úgy döntött, hogy megveszi, azt gondolva, hogy így legalább egy kicsit jobb életet adhat neki, mintha más venné meg.

Hazavitte Fatimát, hogy felesége szolgálólánya legyen. Ahogy hazaért, megtudta, hogy minden pénzét elveszítette egy szállítmánnyal, ami kalózok kezébe került. Nem tudta hát megfizetni a munkásokat, így ő, Fatima és a felesége magára maradt az árbócok készítésének nehéz munkájával.

Fatima, hálából azért, mert munkaadója megmentette, olyan keményen és jól dolgozott, hogy gazdája visszaadta szabadságát, és megbízható segítője lett. Így történt, hogy viszonylagosan boldog lett harmadik szakmájában.

Egy nap így szólt gazdája: “Fatima, azt akarom, hogy ügynökömként Jávára menj egy szállítmány hajóárbóccal, és biztos haszonnal adj túl rajtuk.”

Fatima el is indult, de egy tájfun miatt Kína partjainál hajótörést szenvedett, és Fatima ismét egy idegen föld partjain találta magát. Megint keserűen sírt, mert úgy érezte, hogy életében semmi sem elvárásai szerint történik. Bármikor úgy tűnt, hogy a dolgok jól mennek, valami közbejött és lerombolta reményeit.

“Miért van így?” – zokogta harmadjára -”hogy bármit is csinálok, sírás lesz a vége? Miért kell ennyi szerencsétlenségnek történnie velem?” Nem kapott választ. Így hát összeszedte magát, és elindult a földrész belseje felé.

Kínában senki nem hallott Fatimáról és senki nem tudott gondjairól. De élt egy legenda, mely szerint jön majd egy nap egy bizonyos idegen, egy nő, aki sátrat tud készíteni az Uralkodónak. És mivel eddig Kínában még senki nem tudott sátrat készíteni, mindenki élénk várakozással tekintett ennek a jóslatnak a beteljesedésére.

Nem akarván elszalasztani ezt az idegent, Kína uralkodói sorra minden évben egyszer követték azt a szokást, hogy hírnököket küldtek minden városba és faluba minden idegen nőért, akit az Udvarba kísértek.

Egy ilyen alkalomkor ért Fatima egy tengerparti városba. Az emberek tolmácson keresztül beszéltek vele, és elmondták neki, hogy meg kell látogatnia az Uralkodót.

“Asszony” – szólt az Uralkodó, amikor Fatimát elé vitték -”tudsz sátrat készíteni?”

“Úgy gondolom, igen” – mondta Fatima.

Kötelet kért, de nem volt kötelük. Visszaemlékezett hát fonóként töltött idejére, lent gyűjtött és kötelet font. Ekkor erős anyagot kért, de a kínaiaknak nem volt olyan, amilyenre szüksége lett volna. Így az alexandriai takácsoknál szerzett tapasztalataira alapozva erős sátoranyagot készített. Ezután rájött, hogy sátorrudakra van szüksége, de ilyenek sem voltak Kínában. Fatima visszaemlékezett hogyan tanították Isztambulban a famegmunkálók, és ügyesen erős sátorrudakat faragott. Amint ezekkel mind készen lett, törni kezdte fejét az általa valaha utazásai során látott sátrakon, majd egyszer csak összeállított egy sátrat.

Amikor Kína Uralkodója elé vitték ezt a csodát, ő cserébe azt ajánlotta, hogy Fatima bármilyen kívánságát teljesíti. Fatima úgy döntött, hogy Kínában telepedik le, ahol feleségül ment egy jóképű herceghez, és itt maradt boldogságban, gyermekeitől körülvéve napjai végezetéig.

A történet címe: Fatima, a fonó és a sátor

Bocs.

Jó-jó röviden mégis:
11 gnóm 3 óra alatt.
Rosszellemek mindenfelé, eső, lopott tea..
a sör remek. Na jó, a sör tényleg zseniális.

Rúmi