Ember a tükörben
Megváltozom,
életemben elõször
Jó érzés lesz,
más lesz,
Jól fogom csinálni…

Amint felhajtom kedvenc kabátom gallérját
A szél járja át elmémet
Látom a gyerekeket az utcán,
Alig van mit enniük
Ki vagyok én, hogy tétlenül nézzem?
Úgy téve, mintha nem látnám nyomorukat?

Nyári nemtörõdömség,
Törött üvegnyak,
És egy egyszemélyes lélek
Egymást követik a széllel, tudod
Mert nincs hová menniük
Ezért akarom, hogy tudd

Veled kezdem, ember a tükörben
Arra kérlek, változz meg
És nincs üzenet, mely világosabban szólna
Ha jobbá akarod tenni a világot
(Ha jobbá akarod tenni a világot)
Nézz magadba, aztán változtass
(Nézz magadba, aztán változtass)
(Na na na, na na na, na na, na na)

Egy önzõ szerelem áldozata voltam
Itt az ideje, hogy észrevegyem
Hogy emberek vannak otthon nélkül,
Kiknek nincs mivel takarózniuk
Valóban én lennék az, aki úgy tesz,
Mintha nem lennének egyedül?

Egy mélyen sebzett fûz,
Egy megtört szív
És egy fakó álom
(Fakó álom)
Mind a szél példáját követik, látod
Mert nincs hová menniük
Ezért magammal kezdem
(Magammal kezdem!)

Veled kezdem, ember a tükörben,
Arra kérlek, változz meg
És nincs üzenet, mely világosabban szólna
Ha jobbá akarod tenni a világot
(Ha jobbá akarod tenni a világot)
Nézz magadba, aztán változtass
(Néz magadba, aztán változtass)

Veled kezdem, ember a tükörben,
Arra kérlek, változz meg
(Változz meg!)
És nincs üzenet, mely világosabban szólna
Ha jobbá akarod tenni a világot
(Ha jobbá akarod tenni a világot)
Nézz magadba, aztán változtass
(Nézz magadba, aztán…)

Változtass!

Veled kezdem, ember a tükörben
(Ember a tükörben, Ó, igen)
Arra kérlek, változz meg
(Jobb volna megváltoznod)
És nincs üzenet, mely világosabban szólna
(Ha jobbá akarod tenni a világot)
(Nézz magadba, aztán változtass)
(Helyesen kell cselekedned, míg van idõ)
(Mert ha bezárod szíved)
Nem zárhatod be az eszed!
(Bezárod eszed is!)
Az az ember, Az az ember,
Az az ember, Az az ember,
Ott a tükör elõtt
(Ember a tükör elõtt, ó igen!)
Az az ember, Az az ember,
Az ember a tükör elõtt
Arra kérlek, változz meg
(Jobb volna megváltoznod!)
Tudod, az az ember
És nincs üzenet, mely világosabban szólna
Ha jobbá akarod tenni a világot,
(Ha jobbá akarod tenni a világot)
Nézz magadba, aztán változtass
(Nézz magadba, aztán változtass)
Hú! Hú! Hú! Hú! Hú!
Na na na, na na na, na na, na na
(Ó, igen)
(úúh)
Ó, nem! Ó, nem…!
Megváltozom
Jó érzés lesz!
Rajta!
(Változz…!)
Szedd össze magad
Tudod,
Neked kell megállítani.
Neked!
(Igen, Változtass!)
Meg kell változnom még ma!
Hú!
(Ember a tükörben)
Nem szabad
Nem szabad elhagynod magad, testvér…
Hú!
(Igen, változtass)
Tudod, el kell érnem azt az embert…
(Ember a tükörben)
Mozdulj meg! Rajta! Rajta!
Állj fel! Állj fel! Állj fel!
(Igen, változtass)
Állj fel és szedd össze magad most!
(Ember a tükörben)
Hú! Hú! Hú!
Áú!
(Igen, változtass)
Meg fogod csinálni…
Rajta!
Tudod!
Tudod!
Tudod!
Tudod!
(Változtass…)
Változtass.

Talán nem is nevezhető szemléletnek, a látásnak egészen más neme, elragadtatás, leegyszerűsítés, átszellemülés, kívánság, hogy az embert megérintsék, nyugalom.

A legnagyobb erőfeszítés arra, hogy az ember eggyé váljék és ha lehet szemtől szemben álljon azzal, amit szentély rejt. De ha az ember odanézne, semmit sem látna. Mégis, a nagy látnokok ilyen hasonlatokkal utalnak arra, hogy Istenhez miképpen kell közeledni és aki ezt az utalást elérti, ha a szentélyig hatol felőle tényleges tapasztalatot tud szerezni. /Plotinos. Enn. VI./

Négy ilyen pszichológiai remekművet ismerünk. Patanjali yogasutráit, a zen-t, a szuf-t, és a chasszidizmust. A különbségek nagyok, nagyobbak alig lehetnének, az archaikus India, a buddhista Kína és Japán, a mohamedán arabok, és a lengyelországi lengyelek között. De nem volt kor és hely, amikor a szellemi egészség ne lett volna időszerű. Az egészség pedig mindíg a vallás jegyében állott. És egy valamiben mind a négy megegyezik, az a tudás, amellyel az embert a felszabadulásban segíti. A filozófiák hozzájuk képest, mint a zen mester mondja, csak arra valók, hogy a gyermekek sírását csitítsák.

Hamvas Béla: Szufi
online itt

Megborzongtam ezektől..

Sem az egyes ember, sem az egész emberiség az idők folyamán nem lett sem okosabb, sem jobb, sem boldogabb, sem értelmesebb. Érettebb lett. Novalis mondja: “Az ember nem tesz egyebet, mint folyton hazatér.”

Hamvas Béla / Anthologia Humana – Ötezer Év Bölcsessége

online a teljes szöveg itt

Azt ígértem megmutatom neked egyszer, leírom. Itt az egyik titkod, amit már tudsz egy ideje:

Törd meg a szokásaidat, és csodákban lesz részed.

: )

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy megértheted a hétköznapi örömöket. Van Tévéd ugye? Tudom tudom, van tévéd de nem nagyon nézed, csak bekapcsolod. Mindegy. Tudod jól, hogy az ingerküszöböd már olyan magas, hogy apróságok nem hoznak lázba. Hétköznapi örömök. Normális dolgok. Ezek nem olyan látványosak mint például a föld állatainak megmentése, nem kíséri olyan hangos taps mint a kisgyermekek szolgálatát. Ezek az örömök nem az örömök celebjei, nem riszálnak, nem zajonganak, nem könyökölnek, nem plasztikázza, nem fehéríti őket profi stáb. Ezek csöndesek, halkak, megfontoltak, kedvesek. Azt érzem elkerülik a figyelmedet. Úgy látom te kívül kezded a söprést. Megfigyeltem, hogy az idegenekkel odaadóbb és kedvesebb vagy mint a sajátjaiddal. Mint a szüleiddel, mint a pároddal. Elvégre emezeknek alkalmazkodniuk kell, ahogy mondani szoktad. Velük sokat megtehetsz. Mindent megtehetsz. Pedig ez kifordult gondolkodás, ami egyébként nagyon is jellemző a kor embereire. A nagyvilág problémáival soha nem találkozhat az életünk épp úgy ahogyan a jövő és a múlt sincs itt soha… csak a pillanat létezik, ezen keresztül alakítjuk a jövőt. Épp ilyen a közeli kapcsolatok világa, ezen keresztül mentjük meg a világot. A világhoz más formában hozzáférni nem tudunk. Mert “karnyújtásnyi távolságban felelős vagy a világért”. Nézz körül, ki van karnyújtásnyira? Ha mindenki megművelné a szűk környezetét akkor a nagyvilág meg lenne művelve. Ez a kulcs. Ha a világot akarod megmenteni, mentsd meg a legszemélyesebb kapcsolataidat. Szülők. Társ. Barátok. Ha ezeket rendbetetted, mindent megtettél ami emberileg lehetséges. Az a helyzet, hogy a legnagyobb kárt az emberiség történetében mindíg azok okozzák, akik az idegeneknek akarnak tetszeni, akik a távoliaknak akarnak segíteni, akik távoli vallásokat akarnak követni, akik a szomszéd kertjét gyomlálják miközben a sajátjukon burjánzik a vadkender.

Tartsd tisztán a szívedet. Tartsd melegen a legszemélyesebb kapcsolataidat.

Ezt nem neked írtam, hanem magamnak… hisz ezt úgyis tudod kedves. Mindent tudsz már

Jogod van hibázni… sőt szükséged is van rá. Én ezt nem láttam be elég gyorsan, ez az én hibám és nem fordul elő többet. Ha ezt így folytatnám akkor kialakulna a mindenbe beleugatás, amiből a zárkózottság következne, amire a féltékenység már könnyen ráül… ha ez nem változik tönkreteszem amiben élni szeretnék. Nem csak én hibázok ám… Nem először fordul elő, hogy rosszul bánsz az erőforrásaiddal (erőforrás = idő, pénz, energia), és a nagy hajrában amit a célbajutásért kell megtenned a léghajóból engem is kidobsz, mondván: együtt nem jutunk oda és ez nagyon fontos most neked… Ilyenkor már tényleg nincs sok választásod. (de kettő még ilyenkor is van, lemondassz a célról, vagy kidobsz a léghajóból) Nem várom el természetesen hogy lemondj a célodról. Te sem várhatod el, hogy megszokjam hogy néhanap megfogod a grabancomat és kihajítassz, majd könnyes szemekkel közlöd, hogy úgy hiányzom neked… hát köszönöm. Egyszer belefér. Feltéve, ha…. !!!!! feltéve, ha felismered, hogy a történet nem onnan indul, hogy az ember el van késve… a történet onnan indul, hogy könnyelműen bánik az erőforrásaival, halogatja a dolgokat. Ha őszinte vagy akkor ezt be kell látnod. A hiba még jóval a bizonyos túra előtt el lett követve… talán hónapokkal, vagy évekkel elötte. Egy biztos, nem én követtem el. És a végén én fizettem érte. Ez nagyjából ugyanaz a dinamika, mint amikor eltelefonálod a pénzedet és nagypapától kérsz kölcsön. Te hibázol, más fizet. Vagy mint amikor macskapisit kell szagolnod, én hibázok, te fizetsz (hogy ne legyen olyan egyoldalú). Ezen viszonylag könnyű javítani, nem nagy ügy az egész. Csak felismerni nehéz… mert körülöttünk alig néhányan látják, mindenki rohan a vizsgára, mindenki tartozik… de ez nem változtat a lényegen. Hogy ilyen eszeveszett lett a vizsgahajrád, az a te tetteid következménye… mégpontosabban: ha előrelátó vagy jó esállyel megelőzheted ezt. Ha tudomásul veszed, hogy a léghajó kétszemélyes (bizony kevesebb időd van egy picit egy nap, mert van egy párod is aki igényel belőle (mondjuk remélem legalább duplaannyi örömet ad cserébe)) szóval, ha ezt elfogadod… csak akkor szálok vissza a hajóba. Az elfogadás úgy indul, hogy elismered, hogy rosszul terveztél és kiftottál az időből, amiért beáldoztad a közös időnket (meg még egy valag dolgot, de ez most tökmindegy). Elhanyagoltál, nem a KÖRÜLMÉNYEK, hanem a saját hibádból… és úgy gondolod, hogy ez nem volt szép, és ne hargudjak, mert nem fordul elő többé…. és akkor én nem haragszom és visszamászok. De addig nem. Szeretek veled utazni, de amíg kidobálsz a léghajóból addig nincs kedvem folytatni… akkor már inkább sétálok. A bizalom azonnal helyreáll, ha meggyőztél, hogy nem teszed többet és, hogy tényleg meg tudsz ettől védeni a jövőben… vagy ha elvéted a tervezést akkor a célról mondassz le és nem az én nyolcvan kilómról… (79 a szivem) De addig nem áll helyre… csak nézem az eget, meg a léghajót… és vágyom bele… de hiába integetsz, nem vagyok nehezék. Nem vagyok.

A szűk Könyök uccán hazamegyek,
most hajnali három óra.
Istenem, vezess a jóra!

Békevirágok e szürke kövek
és béke e hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?

Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arravaló.
Légy velem, Mindenható!

Hajnali percek szemeznek alá
s a harang a szívükbe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!

Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.

Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sápadt és zord halovány alakom:
istenem, a szívedbe lakom.

Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék…
Istenem, szeretsz-e,
istenem, vezetsz-e,
istenem, megversz-e még?

Első kívánság:

Ideális nő… megpróbálom megfogalmazni, hogy milyen az ideális nő szerintem. Nem mintha nem tudnám, de megkért a barátnőm. Ne kérdezz semmit! Megkért, megírom.

Megpróbálok olyan nőkre gondolni akiket ismerek és szerintem ebbe a kategóriába tartoznak. Kizárom azokat akikkel nem találkozhattam, túl áttételes amit tudok róluk és most szeretnék olyan közel jutni az igazsághoz, amennyire csak képességeim engedik. Tehát az ideális Nő ( ezt kitöröltem utólag) … ideális és nem tökéletes ugyebár.. Mi is az az ideális? Lehet, hogy most nagyon mellé trafálok, de ez olyan mintha az idea szóból jönne.. tehát ötletszerű? Ez béna. Most úgy fogom érteni az ideális szót: jelenleg olyan amilyen a számomra tökéletes jelenleg.

Na ennyit az értelmezési mátrixról.

Az ideális nő gyönyörű, (te kérdezted) szerintem gyönyörű.

Szép szem, bájos arc, huncut mosoly. Kerek fenék, hosszú comb stb… de téged nem ez érdekelt hanem az, hogy belülről milyen.. igaz is!

Belülről: Nőies. Ami szerintem azt jelenti erős. Női ereje van. Nem harsány, kreatív vagy agresszív. Nem lehengerlő, nem ellenállhatatlan hanem… megtartó, nyugodt, körülvevő. Olyan mint a föld, amit bele ejtesz megvédi, megtartja, nevelgeti, vigyázza. Fejlődőképes, ami azt jelenti, hogy negyed évente mást gondol egy csomó mindenről amire azt hitte hogy soha nem fog mást gondolni róluk. És ragaszkodik ahhoz ami önmaga alatt van.

Ha egy hatalmas sorban állunk és mögöttünk üvöltöznek és a pénztáros grimaszol és a mobilja csörög… még akkor is arra figyel amiről beszélgetünk. Vagy közli, hogy ez nem érdekli, de nem enged a külső nyomásnak.. arra koncentrál ami neki fontos.

Hite van. És halad. Generációkban tud gondolkodni, közösségekben tud gondolkodni. Társ egy hatalmas cég megalapításában, ami egy dinasztia.

Büszke a szüleire, hogy a gyerekei is büszkék legyenek rá. Elégedett istennel, hogy isten is elégedett legyen ővele

Második hete eszek tortát. Istennek hála mindkét nagymamám egészséges. Mindketten imádnak főzni és imádnak engem. Hiába, az unoka az unoka. Aztán ott vannak a szüleim akikből bőven jutott. Anyám tehetett volna ellene, de máshogy döntött. Nagyon hálás vagyok neki. Jó kis harminc év volt. Nem jöttem épp jókor, sem a kapcsolat, sem a családi háttér sem a pénz szempontjából. Nem is indult túl egyszerűen. Megküzdöttünk magunkkal mindannyian. Apám tehetett érte és tett is. Kiállt értem, mellém állt, mögöttem állt… állt már jót is és rosszat is… szerintem az összes elképzelhető viszonyban állt már velem. Köszönöm ezúton is. Köszönöm a jellemet, a szép kezeket és a gyilkos humort. És ott van Anikó is. Apám felesége. No neki nem lett volna kötelessége és mégis segítő szövetségessé nevelte magát és engem az évek alatt. Mostanra ő is amolyan harmadik szülőként… tudja isten mit csinál.

“Elindul a hős, kezében lobogó örök-lánggal megy országokon, száz veszélyen át az Isten temploma felé.

Kicsoda ez a hős? Micsoda örök lángot visz? Hol van az isten temploma?

Beszélő legenda szerint a szentföld lovagja hősiessége jutalmául lángot nyer ajándékul a szentsír oltáráról. Országokat hasító vándorúton elindul, hogy azt ezer veszélyen átmentse s szülőfaluja templomoltárára helyezze. Szunnyadó bűnös szenvedélyei ellene támadnak. Hitegető kísértések körültáncolják. Cimborák csábítása csalogatja, idegenek gúnykacaja véresre korbácsolja. Ő pedig lehúnyja a szemét, s viaskodó lelkiismerettel, tűzben égő szívvel védi a lobogó lángot. Megtagadja múltját, megfojtja vágyait, testét védőfallá szenteli, mígnem megérkezik szülőfaluja kapujához. Régi kedves otthona elött oldalra fordítja fejét és siketen fogadja ismerősei kiáltását. Töretlen, biztos léptekkel megy a szentház felé. Végre-végre a templomhajó kőkockáin kopog lépése s isteni csendesség boltívei borulnak feje fölé. Könnyfátyolos szemén megtörik az oltár száz gyertyájának fénye. Oltár lépcsőjére roskad térde s imádságra hajolt hódolással oltárra helyezi a legszentebb, legdrágább lángot: az országokon, szakadékokon, tengereken átmentett örök tüzet.

Kicsoda az örök láng névtelen hőse? Micsoda örök lángot visz magával?

Te vagy az Isten hős lovagja. Örökké való kegyelemből részt kaptál Isten lelkéből s vele együtt szent kötelességet, hogy ezt az égi lángot: örökké való lelkedet tiszta fényben, nemes lobogásban átmentsd boldog örömök mezőin, kísértések éjszakáján, válságok harcain s diadalmasan elhelyezd Isten templomának tűzben ragyogó szent oltárára.

Életed legnagyobb értékét lelkedben bírod. Benne válik világossá égi származásod és isteni küldetésed.”

Békesség / Kapi Béla, Dunántúli Evangélikus Püspök

“Annyi mindent kéne még elmondanom, s ha nem teszem talán már nem is lesz rá alkalom…

Van egy álmom!

egy életforma, úgy nevezem: puritán luxus..
2003 óta ezért és ezen dolgozom

elmeséljem?

Van egy könyvtárszobánk, napos és tágas tömörfa bútorokkal. Csak semmi barokk és semmi faragás és semmi aranyszegély. Nyers sötét melegbarna hajópadló, üveg felülvilágító. Egy bejárata van, így nem szaladgál át rajta senki, arra tudsz benne figyelni amire kell. Amerre nézel mindenfelé gyékény, bambusz, lenvászon, fa és kő.

Kilépve a könytárszobából egy folyósóra érsz. Hosszú folyósó és sehol egy kép a fehérre festett falakon. A padlón, a falon és a menyezeten, rajtad és rajtam, mindenütt rohangáló fényjátékok amiket külömböző tükrök és prizmák vetítenek, törnek ha süt a nap odakint.

A folyósón átérve a házban tovább sétálgatva azt veszed észre, hogy hatalmas terekből áll. Bútorokat keveset és nagyon különöset láthatsz. Kicsit emlékeztet az egész egy öreg vitorláshajóra. Mindenfelé feszített szerkezetek, kötelek, spannerek, kinetikus szobrok.

Amikor a teraszra lépsz érzed ezt a jellegzetes friss levegőt, és egy újabb fényjáték fogad. Madárcsiripelés, szélzúgás, napszag. Csend.. semmi mechanikus zaj, semmi elektronikus kütymő. Már nem bírod tovább, mosolyogsz.

Innen nincs messze a vízpart, könnyen követ dobhatsz a vízbe. Néha reggel úszunk egyet, néha merülünk, de előfordul hogy csak csónakázunk és beszélgetünk.. vagy hallgatunk.

Ha kicsit balra nézel, ott meglátod a két gyönyörű lovat. Ma mégis inkább lovagolni indulok. Gondolkodni szeretnék egy kicsit. Sok dolog van itt, régóta nem boldogulnánk személyzet nélkül. Őket viszont annyira szeretjük, egytől egyig zseniális emberek. 40 körül lehetünk, de még mindíg mohón kívánjuk egymást. Sehol egy gramm felesleg rajtunk, fehér a fogunk, én leginkább fehér ingben és nadrágban érzem jól magam. Nagyon figyelünk az étkezésre is a legtöbb élelmiszert magunk állítjuk elő, kenyeret, sajtot, zöldséget, gyümölcsöt. És saját forrásból iszunk.

Amióta nem kell a megélhetésért dolgoznunk sokkal derűsebbek és kiegyensúlyozottabbak vagyunk, kicsit olyan, mintha megint gyerekek lennénk. Persze csak majdnem. Tele vagyunk célokkal és álmokkal és ezekért dolgozunk.

Én egyedül sohsem szállok meg drága helyeken, de oda és akkor utazok, ahova és amikor jólesik. Vagy gyalog, vagy lakóautóval, vagy lovon, vagy motorral, vagy vonattal, vagy repülővel. Nem a pénz mondja meg mikor és mivel.

Reggelente jegeskávét vagy friss forrásvizet szürcsölünk a napfelkeltében. Friss vagy és kipihent. Én oldalkocsis motorommal járok, ha akarsz velem tartassz, ha máshoz van kedved akkor elfoglalod magad. Ha hivatalosak vagyunk valahova akkor természetesen megadjuk a módját és egy méregdrága sportautóval érkezünk.

Az ilyesmiért érdemes dolgozni, de ha neked elég valami olyasmi ami mindenkinek, azzal sincs gond. Akárhogy döntessz megkapod.. ilyen az élet : )

.. folyt

21 dolog amit megtanulhatsz a Nőktől a Nőkről. Ez a 21 dolog olyan mint egy hosszú telefonszám. Ha csak egy hibát is elkövetsz, más veszi fel a kagylót.. nem az akit keresel.

1. Semmi másban nem hihetsz, csak az első pillanatban.
2. Az elején kell kialakítanod a szabályokat. Légy kedves és kemény mint a szikla.
3. Szerelem nélkül? felejtsd el! komolyan mondom.. ne erölködj.. ez így nem megy..
4. A legapróbb jelekből is olvass! Az arc, a hang, az illat, a mozgás, a lélegzet.. az első koccintás, az első tánc, az első csók. Ebből mindent tudsz.
5. A csók mindent elárul.. felszabadult? törődő? görcsös? agresszív? átadja magát? írányít? erőszakos? kreatív? tanulékony? figyelmes? szerelmes?
6. Ne félj olyan nővel lenni, aki erős mint te.. akibe szerelmes lehetsz!
7. A tiltakozás a kíváncsiság jele, ne hagyd, hogy a látszat félrevezessen!
8. Legyen felnőtt, boldog, sikeres, legyen fiatalabb, könnyebb és alacsonyabb!
9. Legyen szabad! Se gyerek, se feldolgozatlan expasik!
10. Gyökerek (család) és szárnyak (álmok). Figyelj ezekre! Amilyen vagy olyat vonzol. Amilyen Ő, olyan vagy te magad. Hidd el… nézd meg jobban!
11. Ha az alapozással baj van, hagyd abba az építkezést! Bontanod kell!
12. Erőfeszítés! Minden nap dolgoznod kell egy nőért. Ma is küzdj meg önmagaddal!
13. Szükséged van a céljaidra. Soha ne hagyd, hogy elvegye tőled!
14. Mosogatnod kell néha… ez van, ha hasonlítassz rám ezt lesz a legnehezebb elfogadnod. : )
15. Nem kritizálsz, nem panaszkodsz, nem ítélkezel… egyszerüen megkeresed a legjobb részét, ha nem elég akkor tovább mész..
16. Ne feledd: akit keresel nagyon nagyon ritka, ne csüggedj! Tovább!
17. Könyörtelen vagy az érzéseid kimondásában, az érzéseid felismerésében, az önmagaddal szembeni őszinteségben.
18. Bízol a megérzéseidben
19. Az érzéseken nincs mit szégyelni, az érzések hiányán sincs.
20. Minden pillanatban dönthetsz jól. Most is.
21. + a huszonegyedik kapu zárva marad : )

Egyszer egy városban a Nyugat legtávolabbi csücskében élt egy Fatima nevű lány. Jómódú fonó lánya volt. Egy nap így szólt hozzá az apja: “Gyere, lányom, elutazunk, mert dolgom van a Földközi Tenger szigetein. Talán találsz majd egy jóképű gavallért, aki férjed lehet.”

Elindultak, és szigetről szigetre utaztak. Az apa kereskedett, míg Fatima férjéről álmodott, aki hamarosan övé lehet. Egy nap Kréta felé utaztukban vihar tört ki, és hajótörést szenvedtek. Fatimát a víz Alexandriánál vetette partra félholtan. Apja meghalt és ő tökéletesen magára maradt.

Csak homályosan emlékezett addigi életére, mert a hajótörés és a tengerben töltött idő teljesen kimerítette.

Addig kószált a homokban, amíg egy ruhakészítő család megtalálta. Szegények voltak ugyan, de szerény otthonukba fogadták és megtanították mesterségükre. Így történt, hogy második életet teremtett magának, és egy vagy két év múltán boldog volt és megbékélt. De egy nap, amikor valamiért a tengerparton volt, rabszolgakereskedők szálltak partra, és magukkal vitték más foglyokkal együtt.

Hiába panaszkodott keserűen, Fatima nem talált együttérzést a rabszolgakereskedők szívében, akik Isztambulba vitték és eladták rabszolgának.

Másodjára omlott össze világa. Szerencsére kevés vásárló akadt a piacon. Egyikük faműhelyébe keresett rabszolgákat, ahol hajóárbócokat készítettek. Amikor meglátta szerencsétlen Fatima csüggedését, úgy döntött, hogy megveszi, azt gondolva, hogy így legalább egy kicsit jobb életet adhat neki, mintha más venné meg.

Hazavitte Fatimát, hogy felesége szolgálólánya legyen. Ahogy hazaért, megtudta, hogy minden pénzét elveszítette egy szállítmánnyal, ami kalózok kezébe került. Nem tudta hát megfizetni a munkásokat, így ő, Fatima és a felesége magára maradt az árbócok készítésének nehéz munkájával.

Fatima, hálából azért, mert munkaadója megmentette, olyan keményen és jól dolgozott, hogy gazdája visszaadta szabadságát, és megbízható segítője lett. Így történt, hogy viszonylagosan boldog lett harmadik szakmájában.

Egy nap így szólt gazdája: “Fatima, azt akarom, hogy ügynökömként Jávára menj egy szállítmány hajóárbóccal, és biztos haszonnal adj túl rajtuk.”

Fatima el is indult, de egy tájfun miatt Kína partjainál hajótörést szenvedett, és Fatima ismét egy idegen föld partjain találta magát. Megint keserűen sírt, mert úgy érezte, hogy életében semmi sem elvárásai szerint történik. Bármikor úgy tűnt, hogy a dolgok jól mennek, valami közbejött és lerombolta reményeit.

“Miért van így?” – zokogta harmadjára -”hogy bármit is csinálok, sírás lesz a vége? Miért kell ennyi szerencsétlenségnek történnie velem?” Nem kapott választ. Így hát összeszedte magát, és elindult a földrész belseje felé.

Kínában senki nem hallott Fatimáról és senki nem tudott gondjairól. De élt egy legenda, mely szerint jön majd egy nap egy bizonyos idegen, egy nő, aki sátrat tud készíteni az Uralkodónak. És mivel eddig Kínában még senki nem tudott sátrat készíteni, mindenki élénk várakozással tekintett ennek a jóslatnak a beteljesedésére.

Nem akarván elszalasztani ezt az idegent, Kína uralkodói sorra minden évben egyszer követték azt a szokást, hogy hírnököket küldtek minden városba és faluba minden idegen nőért, akit az Udvarba kísértek.

Egy ilyen alkalomkor ért Fatima egy tengerparti városba. Az emberek tolmácson keresztül beszéltek vele, és elmondták neki, hogy meg kell látogatnia az Uralkodót.

“Asszony” – szólt az Uralkodó, amikor Fatimát elé vitték -”tudsz sátrat készíteni?”

“Úgy gondolom, igen” – mondta Fatima.

Kötelet kért, de nem volt kötelük. Visszaemlékezett hát fonóként töltött idejére, lent gyűjtött és kötelet font. Ekkor erős anyagot kért, de a kínaiaknak nem volt olyan, amilyenre szüksége lett volna. Így az alexandriai takácsoknál szerzett tapasztalataira alapozva erős sátoranyagot készített. Ezután rájött, hogy sátorrudakra van szüksége, de ilyenek sem voltak Kínában. Fatima visszaemlékezett hogyan tanították Isztambulban a famegmunkálók, és ügyesen erős sátorrudakat faragott. Amint ezekkel mind készen lett, törni kezdte fejét az általa valaha utazásai során látott sátrakon, majd egyszer csak összeállított egy sátrat.

Amikor Kína Uralkodója elé vitték ezt a csodát, ő cserébe azt ajánlotta, hogy Fatima bármilyen kívánságát teljesíti. Fatima úgy döntött, hogy Kínában telepedik le, ahol feleségül ment egy jóképű herceghez, és itt maradt boldogságban, gyermekeitől körülvéve napjai végezetéig.

A történet címe: Fatima, a fonó és a sátor

Pityike természetesen anyák napján szül. Mindig volt érzéke az ilyemihez.

Bocs.

Tegnap Londonban voltam. Szerintem elég is volt…
Majdnem hoztam az Oxford streatről ejfel tornyot ajándékba, :))
Beteg egy hely, nem is érdemes róla írni, inkább iszom egy pohár borocskát.
Bocs.

Jó-jó röviden mégis:
11 gnóm 3 óra alatt.
Rosszellemek mindenfelé, eső, lopott tea..
a sör remek. Na jó, a sör tényleg zseniális.

“Nincsen kupánk, se borunk
Mégis vidámak vagyunk
Jóhírünk vagy szégyenünk,
egyként megfelel nekünk
Nem juttok így semmire
Olvassák a fejünkre
Ha eredményre nem lelünk
Az is megfelel nekünk”

Tegnap éjjel kegyesen eljött hozzám
kedvesem
Kértem az éjt csendesen
Titkunk ne fedd fel sosem
Az éj így felelt nekem:
Nézz körbe figyelmesen
A Nap nálad pihen
A hajnalt honnan vegyem?

Rúmi

Durva párnacsata..

Te vagy a lélek, s keresed a lélek helyét.
Kenyérmorzsák után kutatsz, s te vagy a kenyér.
Ha ismered e titok nyitját, azt is tudod:
Nincs mit keress e világban, minden a tiéd.